HUSZONHAT

Corran X-szárnyúja az Emancipator árnyékában bukkant ki a hiperűrből. A birodalmi csillagromboló orra dárdahegyként fúródott a háttérben látható bolygó korongjába. Ez hát a Fekete Hold. Az Emancipator mögött Corran megpillantotta az Eridaint két módosított cirkáló társaságában. A Mon Valle Salm Védőszárnyához tartozott, míg a Corulag a Lázadó csapatok felszínre szállítását végző nyolc támadó sikló hordozója volt.

Az Emancipator a helyén maradt, hogy őrizze a flotta kilépési helyét. Mivel az eligazításokon mindeddig nem hangzott el a bolygó neve, Corran tudta, hogy a kilépés nem fog simán menni. Kre'fey tábornok az utolsó eligazításon kihangsúlyozta a biztonság fontosságát, és azt mondta, hogy bár a támadás idején sem fogják tudni a bolygó nevét és helyzetét, azt megígérheti, hogy az eljövendő nemzedékek viszont alaposan az emlékezetükbe vésik majd, és dicshimnuszokat zengenek róla.

Akkor Corran azt gondolta, Kre'feynek van elég önbizalma, hogy akár egyedül is elfoglalja a bolygót, ám a küldetés kimenetele miatti rossz érzéseit ez nem oszlatta el. Az eligazítások minden esetben többet foglalkoztak a küldetés morális oldalával, mint a tényekkel. Miközben a szimulált gyakorlatok mindenkit megismertettek a feladattal, Corranban azt a kellemetlen érzést keltették, hogy valami nincs rendben.

Tartsátok nyitva a szemeteket, és repüljetek jól – ez minden, amit tehettek. Füttyös Corran képernyőjére tette át a taktikai blokkot.

– Zsivány Vezér, nincs a képernyőmön ellenség, a támaszpontnak viszont van pajzsa.

– Kösz, Kilences. Zsiványok, felzárkózni a Védőszárny kíséretéhez! – Corran tisztán hallotta Wedge hangját a sisakjában. – Maradjanak az Emancipator vonalában!

Corran hátrafelé húzta a botkormányt, s ezzel könnyű csavarba vitte az Y szárnyút, minek eredményeképpen a csillagromboló fölé került. Ezzel egy időben a vezérhajó turbólézer és ionágyúi folyamatosan ontani kezdték az áldást. Vörös fénysugarak szökkentek a légkörön át, és ütköztek a támaszpontot védő energiapajzsnak. A vérvörös sugarak szétolvadtak a pajzson, és csak annyit tudtak elérni, hogy halvány derengésbe vonták a pajzs alatt elterülő támaszpontot.

Ahogy rózsaszínűre válva elenyészett a fényük, égszínkék energialövedékek léptek a helyükbe. A kék tűz szilánkjaira repesztette szét az energiakupolát: a pusztulás villámláshoz hasonlóan terjedt szét. Némelyik magával ragadta a támaszpont egyes épületeit is. A környező dzsungel lángolni kezdett, tűzkoszorúval vette körül a támaszpontot. Most tökéletes célpontot nyújt, habár a tűz is elegendő volna ahhoz, hogy betejesítse a bázis sorsát.

– Füttyös, kérem a felszín feletti légáramlatok térképét! És a pajzs méretét is. Mihelyt összeomlik, lemegyünk.

Egyik energiahullám a másikat követte a felszínre, ahol egyre sűrűbbé vált a füst. A pajzs minden egyes találatnál megremegett, és megreszkettette a bunkert is, ahol Kirtan tartózkodott. A szüntelen robbanássorozattól először megijedt, de mostanra a hang monoton robajjá szelídült. Az a néhány monitor, ami a parancsnoki állásban működött jól mutatta a támadó flotta elhelyezkedését, és a felszínen lángoló tűzkört.

Derricote Kirtan felé fordult.

– Nehéz elhinni, hogy odalent bárki is életben maradt, ugye?

A hírszerző tiszt bólintott.

– A hiszékenységnek ára van, tábornok.

– És a Lázadók, úgy tűnik, eléggé hiszékenyek. A katonatiszt a pajzsot ellenőrző egyik technikusra pillantott. – Mi a helyzet, Mr Harm?

– Még mindig százszázalékosak vagyunk, uram.

– Nagyszerű. Kezdje találomra visszavenni a pajzs energiáját... randomizálja... mondjuk héttől. Amikor elérte a hetvenötöt, hirtelen kapcsoljon ötvenre. Amikor már nem tüzelnek olyan hevesen, vegye le húszra, majd ötre, végül nullára.

Kirtan érezte a gombócot a torkában.

– Biztos benne, hogy nem érnek el idáig? A Vladetet földig rombolták.

– Ezért vagyunk mi a felszín alatt, Loor ügynök. Kirtan összerezzent egy nagyobb robbanás hallatán.

– Bízom benne, hogy tudja, mit csinál!

– Mivel nincs más választása, méltányolom az elégedettségét. – Derricote összedörzsölte a kezét. – A Lázadók támaszpontként akarják felhasználni ezt a bázist, ez az oka a támadásuknak. Ha pedig kell nekik, fizessék meg az árat, amit kiszabtam érte.

Füttyös vijjogása Corran figyelmét a taktikai ernyő felé fordította. A támaszpont feletti pajzs kezdett összeomlani. Amint közelebb értek, az Emancipator elhallgattatta turbólézereit, és energiáját az ionágyúkra koncentrálta. Mivel ezek kisebb kárt okoztak, mint a lézerek, abban az esetben, ha a pajzs összeomlik, nem tesznek kárt a készségekben sem, amiket Kre'fey tábornok olyannyira meg akar óvni.

Corran a Gondnok Egység mellé húzott, és kikapcsolta a hajtóműveit.

– Hármas Egység a helyén.

– Vettem, Kilences. – Tycho hangja meglepő hirtelenséggel szakadt meg a komban. Corran átkapcsolt a taktikai frekvenciára, amin keresztül a saját egységével tartja a kapcsolatot. Még mindig nem találtak senkit Lujayne helyére, így a Hármas Egység egy emberrel kevesebbel repült. Ez volt a hadművelet egyik olyan eleme, ami nem tetszett Corrannak. Tudta, hogy nem könnyű jó pilótát találni, de szerinte Tycho átvehette volna Lujayne X-szárnyúját, és abban is biztos volt, hogy Celchu sokkal többet ér az egységben, mint az Eridain forgalomirányítójaként.

– Tízes, Tizenkettes, itt vagyunk. – Corran a taktikai ernyőre pillantott. A pajzsuk gyorsan omlik össze. Mi leszünk a következők.

Füttyös győzelmes tülkölése adta hírül Fekete Hold pajzsának végleges összeomlását.

Corran elmosolyodott, de az agya legmélyén azért valami berzenkedett. Nem tudta, mi az, de a mosoly lehervadt az arcáról, és a torka égni kezdett. Megnyomta a kom gombját.

– Irányítás, Kilences még nem tartja tisztának a terepet.

– Vettem, Kilences. Zsiványok készenlétbe! – Tycho hangjából meghatározhatatlan bizonytalanság érződött. – Zsiványok, ez Kre'fey tábornok parancsa. A támadó siklókat kíséritek a felszínre.

– Ismételje, Irányítás! – Wedge hangjának nyugtalansága Corran idegeiben visszhangzott. – Az a Védőszárny feladata.

– Zsivány Vezér, Kre'fey tábornok úgy véli, az szükségtelen késlekedést okozna. Az Y szárnyúakat hazarendelték. Ti vagytok a siklók kísérői. A bolygón az ellenállás megszűnt.

– Irányítás, mi a helyzet az ionágyúkkal?

– Ha tudnának tüzelni, már megtették volna – hallatszott Kre'fey tábornok hangja a komból. – A bolygón az ellenállás megszűnt. Ideje felmarkolni a zsákmányt.

Kre'fey bejelentését statikus zajjal színezett csend követte, azután Wedge szólalt meg ugyanazon a frekvencián.

– Zsivány Vezér Zsiványkommandónak, kísérőalakzatba felfejlődni!

Corran gyomra összeszorult.

– Ez nekem nem tetszik.

– Kilences, ez katonai csatorna, nem magánvélemények közlésére való. A megjegyzéseit tartogassa a kihallgatásra! – Wedge hangja valamelyest veszített az éléből, amikor folytatta: – És repüljön úgy, hogy ne valljon szégyent a kihallgatáson!

– Ez a szándékom, Zsivány Vezér – Corran előrenyomta a gyorsítót, és megnyomta a kom gombját. Szárnyakat támadóállásba!

Az Emancipator kissé eltávolodott a bolygótól, hogy szemmel tarthassa a váratlanul felbukkanó birodalmiakat. Corran ettől a hadmozdulattól még védtelenebbnek érezte magát. Noha a csillagrombolók nem vadászgépekkel való küzdelemre készültek, a TIE-egységekkel könnyedén végezhetnek, sőt még a felszíni leszállóhelyeiket is megsemmisíthetik.

Persze ezt Kre'fey nyilván megtiltotta nekik, mert ő a támaszpontot sértetlenül akarja megkaparintani. Corran nyugtalansága nőttön-nőtt, ahogy felzárkózott a Corulagból kiröppenő szögletes támadó siklók mellé. A nyolc sikló mindegyikében negyven kommandós egység rejtőzött, így mindegyik gépnek háromszor kell fordulnia, hogy a teljes haderőt a felszínre szállítsa. Mivel lassú járművek, kellően fel vannak szerelve TIE-vadászok elleni fegyverekkel, ezért az X-szárnyúaknak feltehetően könnyű dolguk lesz.

Az ellenség potenciálját illetően a taktikai képernyő semmi újat nem árult el. A főpajzs megszűnt. A hadművelet a vártnál könnyebben indult, és éppen ez volt az, ami Corrant aggasztotta. Tudta, hogy nincs oka félelemre olyankor, amikor minden a legnagyobb rendben megy, de agyának egy kis zuga nem tudta elfogadni ezt a nagy szerencsét.

Bal keze önkéntelenül is a mellén viselt medalion felé nyúlt. A dolgok akkor is ilyen simán mentek, amikor az apám meghalt Nem észleltünk problémát, semmi gond nem adódott, ezért ellazítottunk. Apa azért halt meg, mert én ellazítottam – csak néztem, mi történik és nem csináltam semmit... Nem látszott semmi, csak egyszeriben ott volt a baj, ahogyan itt is várható. De itt mi lehet a probléma?

A válasz egy nanoszekundummal előbb hasított belé, mint a felszínről felszökő kékes ionsugár az első siklóba. A kék energiasugár körbeölelte a Modarant, és a felszínét villámokkal szőtte be. Ezüst villanások jelezték, hol érte találat a sikló energia- és fegyverrendszereit.

Tucatnyi zsilipjéből füst szivárgott, amint lassan forogva zuhanni kezdett az atmoszférán át a felszín felé.

Nem érte el a bolygót. Egy kilométerrel a felszín fölött nekicsapódott a megújult pajzsnak. Ettől felrobbant. Szikrázó törmelékdarabok húztak füstcsíkot maguk után, miközben a sikló darabjai szénné égve szanaszét repültek a légkörben.

Füttyös teljes hangerővel leadta a vészjelet. A taktikai képernyőn jól látszott, amint a pajzs pereménél elhelyezett silókból temérdek vadászgép röppent fel. Füttyös közölte, hogy bár a pajzs átmérője nem nagyobb a korábbinál, az intenzitása kétszáz százalékkal nagyobb, vagyis kétszer akkora, mint azt az eligazításon jelezték. Ahogyan az ionágyúk száma sem stimmel.

– Irányítás – hallatszott Wedge parancsa –, vonja ki a transzportot! Azonnal!

– Zsivány Vezér, két egység vadászgép közelít, skubik és sandák.

– Elkapjuk, Irányítás. Zsiványkommandó, zavarjuk el a birodalmiakat a siklók mellől!

Corran megrázta a fejét.

– Hét sikló, két tucat birodalmi vadász és tizenegy X-szárnyú. Kérek egy szelet rhyscate-et!

Füttyös sokkal inkább Corran érzelmeiből olvasott, mint a szavaiból. Corran megnyomta a kom gombját.

– Hármas Egység, felzárkózni! Sandák közelednek.

– Ooryl látja őket, Kilences.

Andoorni hasonlóképpen jelentett. – Tizenkettes a célon.

Corran a grafikus képet ráhelyeztette a közeledő interceptorok képére. Oldalról közelednek: Ez lesz a vesztük.

– Hármas Egység, kapcsoljatok protontorpedóra, és rögzítsétek a célpontot. Ha játszadozni támad kedvük...

A bolygó felszínéről három ionlövedék szökkent fel. Az egyik a Hármas Egység útját keresztezte, ezzel elvágva az X-szárnyúakat a sandáktól. A második eltalálta az Emancipatort, és villámló hálóval szőtte be. A harmadik az egyik sikló felé száguldott, de nem érte el. Corran még látta, hogy a lövedék felrobban, de nyilván a pajzsot érte csak, mert törmelék nem járt a nyomában.

– Kettes, jelentést!

Wedge hívására nem érkezett válasz.

– Zsivány Vezér, nincs kapcsolatunk Zsivány Kettessel.

A szentségit, Peshk bekapta. Vége.

– Zsiványok, kitérünk! Irányítás, mozgasd meg a siklókat!

– Maradj készenlétben, Hármas Egység! – Corran monitorján a szálkereszt vörösre váltott, és a célriadó majd szétrepesztette a fülét. Ujját a ravaszra nyomta, és elküldte az első torpedót az interceptor felé. Átkapcsolt a négy lézerre, és újabb célpontot keresett. Abban a pillanatban, hogy a torpedója célba talált, a négy lézer tüzét egy másik interceptorra zúdította.

A lézerek villanása a pajzson eltakarta a lövés eredményét, de Füttyös jelentette, hogy egy interceptor megsemmisült, egy pedig megsérült. Másodpercek alatt végigsorozta az interceptorokat, majd felkapta a kormán, és a hátukba került. A nyolc sandából már csak hat volt. Ennek megfelelően felbontották az alakzatot, hogy egyenként szálljanak szembe az X-szárnyúakkal. Amikor Corran észrevette, hogy ketten is feléje tartanak, egy gyors orsóval megfordult, és szemtől-szembe feléjük tartott.

Az energiát az elülső pajzsokra koncentrálta, majd egy félorsóval az élére állította a gépet. Ettől keskenyebbé vált az X-szárnyú profilja, és az interceptor páros lézertüze két oldalról elsuhant mellette. Az utolsó pillanatban még vaktában elengedett egy protontorpedót. Annak ellenére, hogy nem határozott célpontra lőtte, egy TIE-gépet szilánkokra szaggatott vele.

Corran hátrahúzta a kormányt, és belelőtt a tűzgömbbe. Tudta, hogy elvétette az interceptor társát de ezzel együtt újabb probléma is felvetődött.

– Tizenkettes, balra el! Azonnal!

Andoorni X-szárnyúja húzott el mellette, nyomában egy sandával.

– Tizenkettes, igyekezzen! Felfelé tartson

– Nem megy A laterális stabilizátoromnak annyi.

– Tizenkettes, tűnés!

A rodiai nyújtott csavarhúzóba kezdett, ezzel sikerült elkerülnie az interceptor első lövéseit. Ám a forduló végén a hajó fara megint a sanda tűzvonalába került. Lángok csaptak ki a gépből, és az egyik szárny leszakadt. Egy másodperccel később a burkolat égett bőr ként foszlott le a hajótestről, majd az egész egyetlen tűzgömbbé formálódott, végül minden sötét lett.

Corran hidegvérrel vetette magát Andoorni gyilkosa után. Egyik énje, amely örvendezett volna a bosszú lehetősége miatt, berzenkedni kezdett, de Corran elfojtotta magában ezeket az érzéseket. Most ugyan olyan luxus volna a birodalmi pilóta halálára utazni, mint amekkora luxus volt elveszíteni a bajtársat. Eljön még annak is az ideje – ha ugyan eljön. Minden, ami elvonhatja a figyelmét a feladattól, a halálát is okozhatja. Ezért hát ismét a csatára összpontosított.

– Hármas, a Devonian siklót négy interceptor vette célba.

– Ooryl vette, Irányítás. Ooryl indul.

– Mögötted vagyok, Tízes.

Az interceptorok kettes alakzatokba rendeződve rohantak a sikló felé. Ooryl az elülső páros mögé húzott, és felgyorsított, hogy utolérje őket.

– Ooryl torpedókat fog kilőni.

– Rendben, Tízes.

A TIE-gépek felbontották az alakzatot, és négy irányban elhúztak.

– Tízes, kapcsolj át lézerre, biztosan van nekik célzár indikátoruk!

Ez a készülék egy indikátorfénnyel figyelmezteti a pilótát, ha az ellenfél torpedója célba veszi. Ilyenkor marad annyi ideje, hogy egy gyors irányváltoztatással kitörjön a célvonalból. Az interceptorok pilótái értették a dolgukat. Csak nagyon tapasztalt pilóták válhatnak veterán TIE-harcosokká, úgyhogy ezek itt sokkal veszélyesebbek, mint akikkel a Zsiványok mostanáig találkoztak.

Corran a jobb oldali szárnyvég körül megforgatta a gépet, és nyújtott fordulóba kezdett, hogy elkapja az egyik sandát. Füttyös kétségbeesetten csipogott, jelezve, hogy Corran farában felbukkant egy másik interceptor, de a pilóta nem törődött vele. Csak a támadásra koncentrált, és igyekezett lecsökkenteni a célponttól elválasztó távolságot.

Füttyös egyre hevesebben visítozott, mire Corran elmosolyodott.

– Állítsd le a hajtóműveket! – Amint a droid teljesítette a parancsot, Corran rálépett a jobb oldali vezérsík pedáljára. Ettől a gép fara erősen kisodródott, és Corran vaktában lőni kezdte az őt üldöző sandát.

– Hajtóműveket be!

Füttyös teljes torlóerőre kapcsolt, és az X-szárnyú befejezte száznyolcvan fokos fordulatát. A TIE pilótája számára mindez úgy látszott, mintha az X-szárnyú egy pillanat alatt eltűnt volna előle.

De az interceptor pilótája máris fordulni kezdett, és folyamatosan lőtte a helyet, ahol az X-szárnyúnak lennie kellett. Corran rálépett a bal oldali pedálra, így oldalról kapta el a TIE repülési vonatát. Négy lézersugár kapta oldalba az elfogóvadászt, és tépte le a szárnyakat a pilótafülkéről.

Az interceptor irányíthatatlanul forogni kezdett. A közelharcnak a felszínről felröppenő ionsugarak vetettek véget. Az Emancipator két találatot kapott, a Mon Valle egyet. Corran nem látta, hogy másik hajó vagy vadász megsérült volna, mindenesetre zöld ionfüggöny vonta magára a figyelmét.

– Oorylt meglőtték!

Corran gyorsan felkapta a gépét, éppen időben, hogy lássa, amint a társának gépe szétesik.

– Ooryl!

Az X-szárnyú széthullott. A hajtóművek négy irányban elrepültek, a pilótafülke teteje ezernyi szilánkra robbant szét. Corran jól látta, hogy Ooryl kizuhan a fülkéből, és hadonászik a karjával. Corran csak remélni tudta, hogy a társa ösztönös mozdulatát látja, nem azt a pillanatot, amikor a szárny csonkja lemetszi Ooryl karját. A test tovább bukdácsolt az űrben, mindazonáltal mozdulatlan maradt.

– Irányítás, a Tízes különleges jármű. Küldj valakit, hogy felszedje!

– Kilences, az Emancipator jelentése szerint az a környék túl forró most egy mentőakcióhoz.

– Bizonyítsd, be, Irányítás!

Wedge hangja kapcsolódott be a társalgásba.

– Irányítás, Hármas, Nyolcas megsérült. Segítségre van szükségem.

A Hármas és a Nyolcas Nawara és Erisi! Két halott, és három harcképtelen.

Új hang jelentkezett Corran sisakjában.

– Itt az Irányítás. Zsiványok, a jó hír: a segítség úton van. A rossz hír: két egység sanda közeledik a bolygó északi feléről. Két perc múlva várhatók. A siklók kilépésre készek.

Corran a siklókra pillantott, amik éppen fénysebességre gyorsítottak. A Corulag már eltűnt az Y szárnyúakkal együtt. Két ionlövedék találta el a Mon Valle-t, ami mozdulatlanul a helyén maradt. Az Eridain éppen nekiindult, az Emancipator pedig a bolygó felé sodródott, s közben a kilépési pont felé fordult, mintha Ragab admirális nem tudta volna eldönteni, menjen-e vagy harcoljon.

Tűnj el innen. Semmi okod arra, hogy itt maradj. Az asztromech droid veszett füttyögése arra késztette Corrant, hogy megfordítsa a gépét, és lebukjon. Két sanda suhant el mellette, majd az egyik felrobbant. A Négyes lövése a hátulját találta el.

– Kösz, Négyes.

– Kösz, hogy a csalim voltál, Kilences.

A megmaradt TIE a bolygó felé fordult, és elindult a sarki területek felől érkező vadászkötelék elé.

– Üldözik, Zsivány Vezér?

– Negatív, szedjük fel a saját embereinket.

Corran bekapcsolta a komot.

– Zsivány Vezér, hatan maradtunk, és két osztag sandát küldenek ránk. Ez tisztességtelen.

– Kilences, ha neked nagy falat, majd én elkapom őket.

Corran nem törődött Bror élcelődésévél.

– Befejezni. Zsiványok! Most magunkat védjük. – Wedge hangjából érződött, hogy elégedett Corran harci szellemével. – Koncentráljanak a küldetésre, és vigyázzanak magukra!

– Irányítás a Zsiványoknak. A sandák harminc másodperc múlva érkeznek. A Hármas rendbe jött. Corran elmosolyodott, és felpillantott. Odafent látta a Forbidden mozdulatlan, fehér háromszögét. A pilóta Nawara Ven gépe mellé húzott, és vonósugárral bevontatta a kilőtt gépet a dokkba.

A koréliai Ooryl sodródó teste mellé vitte az X-szárnyút.

– A Tízes itt van, Forbidden.

– Kösz, Kilences. Megvan a koordináta. Már megyek is.

Corran pislantott egyet. Ez Tycho hangja.

– Kapitány, te vagy az?

– Eltaláltad, Kilences. Négy sanda közeledik feléd. Szedd le őket, mire odaérek, rendben?

– Meglesz. – Corran megborzongott. Ennél nagyobb őrültséget még nem hallott: egy magányos X-szárnyú szálljon szembe négy elfogóvadásszal a csata kellős közepén, ahol egy fegyvertelen sikló éppen mentést végez. Lassan elmosolyodott: Ha belehal az ember, akkor őrültség, de ha sikerül, akkor hősiesség. – És én ma hős lehetek.

Corran előrenyomta a gyorsítót, és a lézerek energiáját is a hajtóműre összpontosította. Ezzel teljes sebességre kapcsolt. A botkormány és a pedálok segítségével odaszökkent a vadászok elé, ott megállt, és lebukott. A fegyverrendszert torpedóra kapcsolta át, és megpróbálta megcélozni az első sandát, de az lemászott a képernyőről. A többiek rálőttek, de kitérő manőverekkel megúszta a támadást.

Elhúzott mellettük, de két interceptor máris utánafordult. Nagy ívben fordultak, hogy legyen idejük felgyorsítani. A nagy sebesség pedig elárulta, hogy távolról fogja indítani a támadást. Éppen eléggé megtizedeltek bennünket, úgyhogy egy kis lazítás nem árt.

Corran féligvisszahúzta a gyorsítót, és szűk fordulóba kezdett.

– Forbidden, fesd ki az egyiket!

Előretolta a gyorsítót, s így visszakerült a vadászok vonalába. Az egyik interceptor a sikló felé húzott, ezért a másikra koncentrált. A szálkeresztet ráállította a gépre és várta a célzárat. Amikor vörösre váltott, megnyomta az indító gombját, és elküldte a protontorpedót.

Az interceptor jobbra és felfelé kapta a gépét. Ezzel elkerülhette a sikló torpedóit, de Corrané egy kisebb iránymódosítás után eltalálta. Belefúródott az interceptor kerek fülkéjébe, és ott robbant fel. A füstfelhő minden irányba ontotta a törmeléket.

Tudván, hogy szerencséje volt, a Forbidden által elriasztott interceptor után vetette magát. Visszavett a sebességből, így rövid fordulóval a sanda fölé került.

Gyorsan átkapcsolt lézerfegyverre. A sanda igyekezett elszökni, de Corran rajta maradt.

Füttyös kétségbeesetten sípolt, jelezve, hogy a másik két elfogóvadász is visszatért, de Corran nem figyelt rá. Egy lövéssel levitte a célpont szárnyát, de az tovább repült. Még több energiát koncentrált a hajtóművekre, hogy utolérhesse, de Füttyös már veszettül sípolt.

Az interceptorok már a közelben voltak, alig egy kilométerre a nyomában.

– Itt Kilences. Elkelne némi segítség.

– Megyek már, Kilences. Tízes úton. A jelemre térj ki balra.

Tízes? Az Ooryl gépe, de ez nem az ő hangja. Mi folyik itt?

– Most.

Egy gyors pedálmozdulat, és az X-szárnyú megfordult a bal szárnyvégen. Ettől az iránya is megváltozott. Kék sugarakat látott az üldözőire zúdulni, s ettől kissé megzavarodott. A kék sugár ionágyút jelent, csakhogy a bolygó mögötte van, nem előtte. És a felszíni ionágyúk sosem lőnek X-szárnyúakra.

– Tiszta vagy, Kilences.

Corran megfordult a gépével, és minden érthetővé vált a számára. A Védőszárny Y szárnyúi furakodtak a közelharc közepére. Ami a lassú gépek kecsességéből hiányzott, az megvolt a tűzerejükben. Felbukkanásuknak köszönhetően fél tucat interceptor semmisült meg.

– Menekülnek!

– Csak semmi öröm – szólalt meg Salm hangja. Ha eltisztulnak innen, a felszíni ionágyúknak szabad célpontjaik lesznek.

– Forbidden az Irányításnak. Megvan az összes pilótám.

– Forbidden, készüljön fel az ugrásra!

A felszínről négy ionlövedék szökkent fel és a Mon Valle-re zúdult. A cirkáló teste szétesett. A híd környékéről menekülőkapszulák röppentek szanaszét. A hajótest lassan sodródni kezdett a Fekete Hold felszíne felé.

– Remélem, a támaszpontra zuhan.

– Irányítás minden vadásznak. Tiszta az út a hiperűrbe.

– Irányítás, az Eridainnak nincs szüksége fedezésre, amíg összeszedi a kapszulákat?

– Negatív, Zsivány Vezér, őket visszük magunkkal, az interceptorok meg hazafelé tartanak.

– Kösz, Irányítás. – Wedge hangja igen fáradtnak tűnt. – Zsiványok, vissza a bázisra!

– Vettem, Zsivány Vezér – Corran egy utolsó pillantást vetett a Fekete Holdra, majd a csillagok felé mutatott. – Ez azt jelenti, hogy néhányan visszatérhetünk a bázisra. Két hónap előkészület, és tíz perc alatt odaveszett az osztag fele. Valaki nagyon rossz tréfát űzött velünk, és a barátaink fizettek meg érte. Ilyen nem lesz többet.